A Magas-Tátra nyugati szegletének jellemző impozáns csúcsa a Kriván (2494 m), amely a Magas-Tátra főgerincéből a Csubrinánál (Čubrina) kiagazó szárnyvonulat utolsó kiemelkedése.
   
A csúcsból legyező alakban több gerinc indul ki, ezek közül turisztikai szempontból csak a déli és a délnyugati gerinc fontos. A déli gerinc a Kriván-nyergen (Daxnerovo sedlo) és a Kis-Krivánon (Malý Kriváň) át folytatódik, lejjebb széles hegyháttá bővül és végül a Pavlova-háton (Nad Pavlovou) ér véget. A délnyugati gerinc lejtőjén két jellemző magaslat van - a Felső- és Alsó-Kriván-váll (Vyná a Niná Priehyba) és az erdős Grúnikhoz vezet, amely a Magas-Tátra partizán egység emlékhelye, egyben a tartózkodási helye és a harcok színhelye is volt. A déli és a délnyugati lejtők a mai napig viselik a XV.-XVIII. századi bányászat nyomát (tárnákat és a bányász viskók megmaradt falait). A Krivánt bizonyára ismeretlen bányászok mászták meg először, de az első írásos emlék 1772-ből az iglói (Spiská Nová Ves) evangélikus pap és természettudós Czirbesz A. nevéhez fűződik, aki barátaival tette meg ezt a túrát.
   
A Kriván ormát sok ismert Tátra kutató látogatta meg, pl.: 1793-ban Robert Townson angol utazó, 1794-ben Belsazar Hacquet francia természettudós, 1805-ben Stanisłav Staszic lengyel geológus, 1813-ban Göran Wahlenberg svéd természettudós.. Az első téli megmászást 1884-ben Theodor Wundt tette meg Horvay J. vezető kíséretében. II. Frigyes szász király 1840-ben megmászta a csúcsot és ennek emlékére 1841-ben a csúcson egy obeliszket helyeztek el. Ezt rövid idő alatt megsemmisítették a szlovák hazafiak, akik az ún. "nemzeti kirándulásokon" vettek részt. Az első ilyen nemzeti kirándulás 1841. VIII. 16-án volt, amelyen źudovít túr és Michal M. Hoda is részt vett. A legnagyobbat tefan M. Daxner szervezte az 1861-es memorandumi évben. 1955-től a hagyományos kriváni kirándulásokat a Szlovák Nemzeti Felkelés Kriván környéki hőseinek szentelik.
   
A Kriván a szlávság és a szlovákok szabadságának jelképévé vált, egyben a stúri nemzedék költészetének kiemelkedő motívuma is. E fontos helyét úgy a költészetben mint a prózában a mai napig megőrizte.